[858-839] [838-819] [818-799] [798-779] [778-759] [758-739] [738-719] [718-699] [698-679] [678-659] [658-639] [638-619] [618-599] [598-579] [578-559] [558-539] [538-519] [518-499] [498-479] [478-459] [458-439] [438-419] [418-399] [398-379] [378-359] [358-339] [338-319] [318-299] [298-279] [278-259] [258-239] [238-219] [218-199] [198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
 Csak vigyorogtam. - Hát akkor nézegess csak - nyomtam egy puszit a már csurom vizes arcára, amit még mindig szorgalmasan ostromoltak az esőcseppek.
|
-Igazán remek látványt nyújtasz, tapadós cuccokban-vigyorogtam Mday-re félszegen
|
Az egyre vizesebb pólóm mostanra már csak nedves anyagként tapadt a felsőtestemre, a fermerom úgyszintén, már ameddig ért a rövid kis sort. A szabadon hagyott felületein a bőrömön is esőcseppek díszelegtek, hogy aztán végigfollyanak rajta. Egy tincset, ami vizesen tapadt az arcomra, félresimítottam.
|
Tovább sétáltunk. Már nem a parkban voltunk, hanem a kihalt utcákat jártuk. Vicces volt, hoigy az emberek mennyire féltek az esőtől, pedig ez csk víz.
|
Elmosolyodtam, mikor éreztem a kezét a derekamon. Jó érzés volt most már így vele lenni, nem csak mint amolyan haver. Bár, ezekn a dolgokon kívül reméltem az összes többit, ami a barátságunkat jellemezte, meg tudjuk tartani... értem ezalatt a közös hülyüléseket, és minden mást.
|
Elengedtem a lány kezét, és úgy döntöttem, inkább a derekát félig ölelve sétálok tovább.
|
A mostanában nem éppen tökéletes időérzékem még ez az idő is kicsit megzavarta... de úgy döntöttem, most nem törődök azzal, pontosan hány óra is... Kit érdekel? Csendben néztem egy anyukát, aki a két gyerekével fedett helyre igyekszik, el az eső elől. Amíg nem egyedül vagyok egy kihalt helyen, valamikor éjjel, addig nincs semmi bajom a viharral. Akkor lehet szidnám, mint az állat, de most nem is egyedül voltam, hanem Alexxal. Lehetett volna felőlem bármilyen idő.
|
Ha nem tudtam volna, hogy délután van, simán azt gondolom, hogy legalább este kilenc, ha nem több. Mi azért tovább sétáltunk. Engem feldobott ez az idő, de ha Mady-t zavarja, amjd szól. Akkor hazamehetünk
|
Szinte éjszakai sötétség borult a parkra, ahogy a szél vadul támadta az összevissza hajlongó lombokat. Az eső illata töltötte el a levegőt. Hamarosan a teljesen beborult eget egy nagy villám világította meg, amire pár másodperccel későb az esőcseppek zavartalan kopogását megtörve egy hatalmas dörgés volt a válasz.
|
Az egyre zordabbá báló idő aligha érdekelt. Hozzá voltam szokva, iylenkor midnig kint voltam. Az lett volna a legjobb, ha villámlik, de egyenlőre még csak a szél fújt. A park fái vészjóslóan hajlottak, mindig arra, amerre a szél fújta őket.
|
Akkor még nem is sejtettem, hogy ez lesz... El sem tudtam volna képzelni, igazán. Akkoriban eléggé tabu volt a téma... hogy Ő meg én. Meg is lepett most, azzal, amit tegnap este mondott. És az is meglepett, hogy az érzés, ami bennem már évek óta lappangott, így, ennyi idő után is a felsíznre tudott törni. A szél egyre erősebben bele-belekapott a hajamba, és az esőcseppek is egyre harciasabbá váltak, ahogy nekünk csapódtak.
|
A lassú séta és az egyre viharosabbá váló esőzés eszembe juttatta a néhány évvel ezelőtti barátságunkat. Mennyire más volt a helyzet, mint most. Furcsa, hogy másfél, két év mennyit változtat az embereken. És az érzéseken
|
- Maradhatunk... - döntöttem el végül. - Majd ha nagyon zuhog, akkor menjünk be valahova... Hozzád, vagy hozzám - mondtam Alexet nézve, miközben éreztem, ahogy a kövér esőcseppek lassan rám potyognak. Nem volt hideg, inkább az a nyári fülledtség. Régen is sokszor mászkáltunk ilyenkor, még pár éve... Pár év? Nem is volt az annyi ideje... Talán egy, maximum másfél éve, hogy láttam.
|
-nekem mindegy. Zavar az eső?-kérdeztem vissza -Mert ha igen, akkor visszavihetlek a koleszba, vagy mehetünk hozzám is
|
Felpillantottam az égre, majd lehunytam pár másodpercig a szemem, addig persze meg is álltam, mielőtt szépen pofáraesnék. - Na, mi legyen? - néztem végül egy mosollyal Alexre.
|
Lassan sétáltunk. A levegő egyre nehezebb lett, nem kétséges, hogy ma este is vihar lesz. Félhomály volt, mintha már este kilenc lenne, pedig alig múlt délután három. Az első esőcseppeket a kezemen éreztem, majd lassan az arcomon is. A lányra néztem, nem tudtam, őt mennyire zavarja az eső. Én szerettem ilyenkor kint lenni
|
Összekulcsoltam az ujjainkat. Örültem, hogy így alakult a tegnap, nem is kicsit.
|
-Sétálhatunk-mosolyogtam a lányra és megfogtam akmezét. A park felé vettük az irányt, de csak lassan. Nem is kellett sietni.
|
Röviden elgondolkoztam. - Sétáljunk?
|
-Hm, mindegy, mihez van kedved?-kérdeztem vissza mosolyogva
|
[858-839] [838-819] [818-799] [798-779] [778-759] [758-739] [738-719] [718-699] [698-679] [678-659] [658-639] [638-619] [618-599] [598-579] [578-559] [558-539] [538-519] [518-499] [498-479] [478-459] [458-439] [438-419] [418-399] [398-379] [378-359] [358-339] [338-319] [318-299] [298-279] [278-259] [258-239] [238-219] [218-199] [198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
